Vissza

Házi feladat helyett angolóra? – Délutáni elfoglaltságok fontossága szülői szemmel

Amikor magamra ismertem Kormos Anett cikkében 

Nemrég olvastam Kormos Anett egyik cikkét, amelyben megrendítő őszinteséggel ír a délutánok feszített tempójáról és a házi feladat okozta stresszről. Anyaként és a Helen Doron Rózsadomb vezetőjeként – ráadásul egy tinédzser lány édesanyjaként – minden sora rezonált bennem. Ahogy Kormos Anett leírta, hogy a gyerekeivel két rossz választás között őrlődik esténként (vagy minőségi idő uzsonnával és utána könnyek közt zajló leckeírás, vagy azonnali tanulás és a közös játék elmaradása), magam is felidéztem a hasonló pillanatokat a saját életünkből. Egyszerre éreztem együttérzést, és felmerült bennem a kérdés: valóban a délutáni programok – például egy angolóra – néha fontosabbak, mint a házi feladat?

A délutánok strukturálásának kihívásai szülőként

Szülőként a hétköznap délutánok logisztikai kihívást jelentenek. Miután a gyerekeket felvesszük az iskolából, kezdődik a rohanás: uzsonna, különórák, edzés, zeneiskola – és a sor végén ott vár a házi feladat is. Sokszor érezzük úgy, mintha zsonglőrködnénk: próbáljuk a nap maradék pár órájába belesűríteni mindazt, amire szükség van. Ilyenkor könnyű elveszíteni a fókuszt, és a minőségi idő sajnos gyakran esik áldozatul. Hogyan lehet úgy struktúrálni a délutánokat, hogy a gyerek se merüljön ki teljesen, mégis fejlődjön és haladjon a tanulásban? Nincs erre egyértelmű recept, de egy biztos: minden szülő próbál egyensúlyozni a kötelességek és a gyerek szükségletei között.

Miért lehet fontosabb egy jól megválasztott délutáni elfoglaltság, mint a házi feladat?

Sokan automatikusan a házi feladatot tekintik szentnek és sérthetetlennek – hiszen az iskola az első. De vajon valóban mindig ez szolgálja legjobban a gyerek érdekeit? Kormos Anett története rávilágít, hogy a kimerült gyerekkel erőltetett leckeírás sokszor nem vezet valós tudáshoz, csak feszültséghez és síráshoz. Ezzel szemben egy jól megválasztott délutáni elfoglaltság – legyen az játék a szabadban, egy sportedzés vagy például egy angolóra – sikerélményt adhat a gyereknek, és fejlesztheti olyan területeken, amire a hagyományos iskolai keretek közt kevesebb lehetőség jut. Gyakran éppen az iskola utáni kötetlenebb helyzetekben rögzülnek a leghasznosabb készségek és tudásmorzsák. Egy délutáni angolóra során például a gyerek játékos formában tanul, észre sem veszi, hogy tanul, mégis hosszú távon profitál belőle. Ráadásul az ilyen elfoglaltságok olyan élményt nyújtanak, amitől a gyerek kiegyensúlyozottabb és motiváltabb lesz másnap az iskolában is.

Az angol nyelvtanulás kiemelt szerepe és hosszú távú értéke

Számomra – és sok szülő számára – az angol nyelv tanulása az egyik legértékesebb ajándék, amit a gyermekünk délutáni elfoglaltság formájában kaphat. Miért tartom ennyire fontosnak az angolt? Egyrészt, az angol nyelvtudás ma már alapvető kulcs a világ megértéséhez, és szinte minden téren óriási előnyt jelent. Másrészt, a nyelvtanulás fejleszti a gyermek memória- és gondolkodási képességeit. Harmadrészt, ha korán és élményalapúan kezdjük el, a gyerek számára az angol nem pusztán tantárgy, hanem egy természetes kommunikációs eszköz. Tapasztalatom szerint azok a gyerekek, akik délutánonként jó hangulatú angolórára járnak, nemcsak szókincset és nyelvtant sajátítanak el, hanem magabiztosabbá válnak a nyelvhasználatban. Később a középiskolában vagy egyetemen már nem félnek az angol dolgozatoktól vagy nyelvvizsgától, hiszen erős alapjaik vannak. Az angolóra nem csak az adott délutánt tölti ki hasznosan, hanem a gyerek jövőjébe is befektet.

Személyes tapasztalat: döntések a saját gyermekem délutánjaival kapcsolatban

Anyaként nekem is sokszor kellett mérlegelnem, mi férjen bele a délutánba és miről mondjunk le. Emlékszem estékre, amikor a lányommal még este nyolckor is a másnapi leckén dolgoztunk, mindketten kimerülten. Egy idő után felismertem, hogy ez így nem mehet tovább – nem szeretném, ha a kislányomnak minden iskolai nap után könnyek között kellene tanulnia. Elkezdtünk tudatosabban dönteni. Volt, hogy a házi feladat egy részét egyszerűen nem csináltuk meg aznap este, hanem bíztunk benne lesz lehetőségünk mondjuk a hétvégén bepótolni. Cserébe viszont elmentünk az angolórára, amit mind a mai napig imád, és utána még jutott idő egy közös játékra vagy beszélgetésre is.
Biztosan állíthatom, a világ nem dől össze, ha néha nem a házi feladat az első. A lányom angolóráit sosem bántuk meg: ma már kamaszként folyékonyan beszél angolul, ami rengeteg kaput megnyit meg neki, pl. külföldi továbbtanulást tervez. Ha annak idején minden délután csak a leckét erőltettük volna, lehet, hogy kevesebb stressz ért volna aznap este, de elvesztegettünk volna egy értékes lehetőséget a maradandó tudásra és az örömteli tanulásra.

Kevesebb program, több minőségi élmény: a „kevesebb néha több” elv

A mai világban könnyű beleesni abba a csapdába, hogy minden percét kitöltjük a gyerekünknek különféle programokkal. Hétfőtől péntekig minden délutánt különórák töltenek ki a mindennapos házi feladatok mellett. De vajon jót tesz ez a gyerekeinknek? A tapasztalat azt mutatja, hogy a kevesebb néha több. Nem kell minden lehetőséget megragadni, válasszunk ki néhány elfoglaltságot, ami érdekli a gyereket. A gyerekeknek szükségük van szabad játékidőre is, amikor lazíthatnak, a saját fantáziájuk szerint tevékenykedhetnek, hiszen az unalom néha kreativitást szül! Ha állandóan egyik programról a másikra rohanunk, pont a lényeget veszítjük el: hogy a gyerek élvezze, amit csinál, és legyen ideje feldolgozni a nap élményeit. Mi azt tapasztaltuk, hogy amikor visszavettünk a tempóból és csak a számunkra legfontosabb délutáni elfoglaltságokra koncentráltunk (nálunk ez az angol és a heti kétszeri sport lettek ezek), akkor a lányunk kiegyensúlyozottabb, vidámabb lett. Már várta ezeket a programokat, nem fáradtan esett be rájuk. És közben maradt idő a családi együttlétre is, ami legalább olyan fontos, mint bármely különóra.

Összegzés: megtalálni a saját utunkat a délutáni programok dzsungelében

Nincs univerzális megoldás arra, hogyan töltsük a délutánokat – minden család más, minden gyerek igényei különbözőek. Ami azonban közös, hogy tudatosan döntsünk arról, mi ad értéket a gyerekünk jövőjének. Ne féljünk néha szembe menni a „kötelezőkkel”, ha a gyerekünk lelke vagy egészsége ezt kívánja. Lehet, hogy a munkafüzetben marad egy-két üresen hagyott feladat, de cserébe a gyerekünk kapott egy délutánt, amin fejlődhetett, feltöltődött – vagy egyszerűen csak együtt lehettünk rohanás nélkül. Szülőként az a feladatunk, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és olyan elfoglaltságokat válasszunk, amelyekkel a mi gyerekünk a lehető legtöbbet nyeri. Legyen az angolóra, egy közös séta, vagy épp a semmittevés – a lényeg, hogy a döntés a gyerek valódi érdekeit szolgálja. Ha így állunk hozzá, a délutánok nem a túlélésről szólnak, hanem értékes építőkövei lesznek a gyerekünk gyerekkorának és jövőjének.